Valahol oly messze jársz,
a Föld másik felén
hangom el nem ér.
Valahol az est leszáll s
az éj varázstükrén
mégis látlak én.
Fáradt arcodon mosoly,
nézlek szótlan és a szívem már mindent ért.
Annyi hang és zaj között elvész a sóhaj,
tudom mégis fáj a távollét.
Valahol a nagy világ
egy csöndes szigetén
most is várlak még.
Itt a város alszik már
s éji csendjén ezüst árnyat fest a kék holdfény.
Csak a képzelet visz át mérföldek ezrén
és az álom hív, hogy nálam légy.
Ref.:
Gondolj néha rám
a távolból.
Bárhol rejt az éj.
Gondolj néha rám s
egy szót se szólj.
Szíveddel láss, hogy szívemhez érj.
Valahol az éjen át,
az álmok tengerén,
készülsz már felém.
De az életünk könyvét mások írják
és az út köztünk oly hosszú még.
Ref.:
Gondolj néha rám
a távolból.
Bárhol rejt az éj.
Gondolj néha rám s
egy szót se szólj.
Szíveddel láss, hogy szívemhez érj
s amíg így gondolsz rám,
ez a vágy mindig bennünk él.
Még mennyi könny és mennyi éj,
még mennyi elfojtott remény.
Ugyanúgy várlak, ugyanúgy érzek mint rég.
Ref.:
Gondolj néha rám
a távolból.
Bárhol rejt az éj.
Gondolj néha rám,
egy szót se szólj.
Szíveddel láss, hogy szívemhez érj s
amíg így gondolsz rám
ez a vágy mindig bennünk él.