Versszak1:
A régi évek emlékeitől nem szabadul meg senki
Foglyul ejtette őket az eszme, nem tudnak elszakadni
A világ azóta rég meg változott, de bennük tovább él
Lázadni kell, akár nyár van vagy kibaszott hideg tél
Igénytelenség felsőfokon, feltűnőségi viszketegség
Otthon persze meg van mindene, manapság ez már népbetegség
Forog a világ nem fog meg állni, a divat felemészt mindent
Állj be a sorba, de számíts, arra hogy ki foglak nevetni téged!
Átvezető:
Mert szánalmas ez a képmutatás
Minden szar ellen lázadás
Hülyeség ellen nincs megoldás
De csináld, ha neked ez jó!
Refrén:
Az évek során úgy is rájössz felesleges az a külső álarc
Nézzél körbe a kurva világban valójában miért is, lázadsz
Az számít, amit belül érzel, cselekszel és gondolsz
Nincs értelme, annak, hogy ha mindent de mindent lerombolsz
Versszak2:
A régi évek emlékeitől nem szabadul meg senki
A tarajba állított hajtól nem tudnak elszakadni
Az életfelfogás jobb legyen, próbálj meg eszerint élni
Nem a külső számít ahhoz hogy ,céljaid eltudd érni
Próbálj meg változtatni jobb világot létrehozni
De ha iszol egésznap hőbölögsz így nem fog sikerülni
Egy idő után te is belátod, lehetsz más, mint a többi ember
De sajnos a külső kinézettől elszakadni senki nem mer!