Versszak:
Néha látom az embereket céltalanul az utcán járni
Néha látom önmagamat befordulva a karomat vágni
Néha látlak téged,csak ülsz a fröccsel és rám se nézel
Nem bízol már bennem,magamban sem tudom mit érzek
Refr:
Nyomasztó ez a szürkeség,a csend,a homály és a semmi
Nem akarsz már hozzánk szólni,a szemünkbe nézni és velünk lenni
Versszak2:
Éles a penge,erős a gyógyszer,györtő érzés szánalmas módszer
Sötét pince az utolsó színhely,belefáradtál hogy életet színlelej
Pillantás egy patkány szemébe,utoljára egy tükörbe nézve
Remegő kézzel tudod hogy vége,nincs visszaút,zuhansz a méllybe
Refr
Nyomasztó ez a szürkeség,a csend,a homály és a semmi
Nem akarsz már hozzánk szólni,a szemünkbe nézni és velünk lenni
Felkavarna téged is a látvány,ha egy barátot látnál vérbe fagyva
Céltalanul,önző módon odaát rájösssz hogy el lett ez baszva!