Bennem él útra kél
a félelem az arcomon látszik
lüktetés az erekben
fájdalom ami elburjánzik felőröl a szenvedély
a szememben nincs már kétség
elhiszem hogy megkapom
mi szivemben a legfőbb szépség
Forr bennem a vér
húsomat szedi szét
ég bennem a tűz
nesztelen táncot űz
Monoton jelek nem vagyok gép
eltorzulva bennem a kép
vihar az égen háborog a tenger
nem az vagyok akinek mindenki ismer