Lépcsőket járva
Nagy-nagy magasságba
Távolodok a Földtől
Ahol most járok először
Itt a csend az úr
Még a szél is halkan fúj
Mintha itt nem is lenne élet
Olyan mozdulatlan minden
A mennyek kapujában állva
Bebocsátást várva
Várok egy jelet
Hogy elkezdődjön az új életem
Visszatérnek a fejembe a régi képek
Mint egy eltévedt visszhang az éjben
A képek olyanok, mint egy filmszalag
Csakhogy mindenkép egy órának tűnő pillanat
Az ajtóhoz érek
De belépni ide, nem félek
Mert ezért jöttem a mennybe
Mert a Földön nem találtam szeretetre
Nyisd ki az ajtót istenem!
Nyisd ki h én is benn legyek!
Nyisd ki, mert bebocsátást kérek!
Nyisd ki, mert ezen túl én is itt élek!
Az ajtó lassacskán kitárul
Ahol a borult ég kitisztul
És a fehér fény ellep mindent
S itt kezdődik az új élet
A küszöbön túl
Az égi eső a fejemre hull
S meglátom megannyi sorstársam
Akik most lépnek be a mennyek országába
Megmásztam a mennybe vezető lépcsőket
És ott hagytam a Földön az élőket
Mert a halál után jobb vár rám
Itt a mennyben, az örök megnyugvás.