Úgy látom, mégis itt vagyok.
a megállóban ismerős arcok.
Valószínűleg elérem a buszt. (úgy, úgy, látom én)
Gombjaim újra megpróbálom,
kissé felnézve konstatlálom,
mindenkinek van fontosabb dolga (van, van fontosabb)
Ekkor egy ismert zaj hallik,
mindenki nyaka most arra hajlik,
amerről a jármű megérkezik (jön, jön, megérkezik)
R: Szerbusz, szerbusz busz!
Felszállok és nézem a tájat
Fejemben forognak oldatlan vágyak
Lassan felveszem utazós arcom (el-el bambulok)
Gondolom mily jó is lenne
Ha a lány a karjában ölelne
S behunyom a szemem egy pillanatra
Érzem már lassul a világ de a szívem most gyorsabbra vált, mert ott állsz és várva vársz rám
Érzem már lassul a világ de a szívem most gyorsabbra vált, mert ott állsz és várva vársz rám
De a busz hirtelen fékező
És a lány a karomba érkező
S mosolyogva így köszöntöm őt
R: Szerbusz, szerbusz busz!