Új Coldplay-klip: Ralph Macchio főszerepében debütált a „The Karate Kid”
tovább
Álom
E330!
Talán majd egy új nappal, egy új világban, ahol minden fejre állt
Ott majd szabadon és boldogan élünk, s mindenki hû társra talál
De addig élünk s szenvedünk
Napról napra vétkezünk
S sokunk mámoros hajnalban csüggedt fejjel egyedül lépkedünk
Egy pillanat, amikor azt hittem vége
Kihagytak a gondolatok, semmi rossznak emléke
Nem taszított, nem húzott a mélybe
Nem láttam egy percre, nem volt semmi fájdalom
Elillant és felszívódott az összes könnycsepp a világon
Egy új világ volt, ahol minden ember mosolygott
Nem csináltak belõlem, és senkibõl sem bolondot
De vége volt e látomásnak, újból szorongva ültem
Visszarántott keservesen, fájt hogy tovább nem repültem
Éhezõ, szomorú, megcsalt lelkek vesznek körbe
Könnyes szemmel, koszos képpel néznek õk a tükörbe
Jobbról balról osztogatják a sehol sem kért parancsot
Alázzák és megvetik a békés, nyugodt parasztot
Volt egy pillanat, úgy hiányzik, bárcsak visszatérhetnék
Nyugalommal, mosolyogva, nem egyedül lépdelnék
De az utca kihalt, az emberek nyugovóra tértek
Talán e percben elfelejtik, hogy csalódások érnek
Lehajtom fejem, s elindulok, hosszú még az út, a cél
Mámoros hajnalban õt gyászolja és siratja a szél
Ott majd szabadon és boldogan élünk, s mindenki hû társra talál
De addig élünk s szenvedünk
Napról napra vétkezünk
S sokunk mámoros hajnalban csüggedt fejjel egyedül lépkedünk
Egy pillanat, amikor azt hittem vége
Kihagytak a gondolatok, semmi rossznak emléke
Nem taszított, nem húzott a mélybe
Nem láttam egy percre, nem volt semmi fájdalom
Elillant és felszívódott az összes könnycsepp a világon
Egy új világ volt, ahol minden ember mosolygott
Nem csináltak belõlem, és senkibõl sem bolondot
De vége volt e látomásnak, újból szorongva ültem
Visszarántott keservesen, fájt hogy tovább nem repültem
Éhezõ, szomorú, megcsalt lelkek vesznek körbe
Könnyes szemmel, koszos képpel néznek õk a tükörbe
Jobbról balról osztogatják a sehol sem kért parancsot
Alázzák és megvetik a békés, nyugodt parasztot
Volt egy pillanat, úgy hiányzik, bárcsak visszatérhetnék
Nyugalommal, mosolyogva, nem egyedül lépdelnék
De az utca kihalt, az emberek nyugovóra tértek
Talán e percben elfelejtik, hogy csalódások érnek
Lehajtom fejem, s elindulok, hosszú még az út, a cél
Mámoros hajnalban õt gyászolja és siratja a szél
kapcsolódó videók
keressük!
