Kimegyek a temetőbe, beszélek a csősszel.
Ássa meg az én síromat, még a hideg ősszel.
De egy helyébe kettőt ásson, mert egy kevés nékem.
Egyiket a bánatimnak, a másikat nékem.
Csináltatok egy hegedűt fehér jávorfából.
Tetetek rá karika húrt tiszta színaranyból.
Elhúzatom a cigánnyal százszor a fülembe.
Nem éltem egy boldog órát világ életemben.
/:De a cigány kopott fáján húzza a fülembe.
Nem én lettem hűtlen hozzád, te hagytál el engem.:/
Csináltattam egy hegedűt fehér rózsafából,
Elhúzatom a cigánnyal, Te leszel a párom.
Elhúzatom egyszer, százszor, bele a fülébe,
Nem éltem egy boldog órát világéletemben.
Valmikor én is voltam falu legszebb lánya,
De már látom elhervadok, babám nemsokára,
Elhervadok, elsárgulok, mint ősszel a fűszál,
De majd egyszer kivirulok a babám sírhalmán.