Lét nélküli álom voltál, elvakÃthatatlan ébrenlét,
Tettek, miket érted tettem szétáramló érdes terÃték.
Vár a széthullás, minden azért furcsa, mert úgy érzem, hogy lelked nem enged.
Nem, nem, nem, nem,
Ez üresjárat életemben elnémÃt a halott valóság,
Minden ellenem fordult, válaszút elé állÃtottál.
Vár a széthullás, minden azért furcsa, mert úgy érzem, hogy lelked nem enged.
Nem, nem, nem, nem,
Térden állva kértem ne add fel!
Térden állva kértem ne add fel!
Térden állva kértem ne add fel!
Térden állva kértem ne baszd el!