Átvert a képzelet veled, ó nagyon fáj,
Álmodtam és felébredtem, de te csak zuhantál.
Reggelig maradtál,
Átvert a képzelet, tudom, hogy ez a lány
Itt marad és nem megy reggel, vagy soha el talán,
Oh, engem mindig megtalál.
Refr.:
Tudod, egyszerűen összetörted az álmot,
Amit én ébren sohasem látok,
Mert minden szó, ami rólunk szólt,
Csak álom volt.
Csak álom volt...
Egyszerűen összetörted az álmot,
Nekem a józanság csak átok.
Hát altass el, vigyél el, örökre.
Átvert a képzelet veled, ez nagyon fáj,
Álmomban még jó volt minden, de az éjjel elmúlt már,
Oh, mondd, hol vagy hát.
A képzeletednek ne dőlj be soha,
Mert magával ragad és elvihet oda,
Hol nem te mondod meg hogy mit akarsz, mit nem,
Ellened lehet itt hidd el, minden.
Ébren élj inkább itt közöttünk,
Maradj csak olyan, ahogy megszerettünk,
Az álmokat pedig felejtsd az ágyban,
Vagy keresd meg inkább egy igazi lányban.
Átvert a képzelet megint, a szívem csak rád vár,
Kezemben gyűrött képed, elmosódott arcod úgy fáj,
Hogy ébren nem látlak már.
Refr.:
Tudod, egyszerűen összetörted az álmot,
Amit én ébren sohasem látok,
Mert minden szó, ami rólunk szólt,
Csak álom volt.
Csak álom volt...
Egyszerűen összetörted az álmot!
Tudod, egyszerűen összetörted az álmot,
Amit én ébren sohasem látok,
Mert minden szó, ami rólunk szólt,
Csak álom volt.
Csak álom volt...
Egyszerűen összetörted az álmot,
Nekem a józanság csak átok.
Hát altass el, vigyél el, örökre.
Csak álom volt...