Verse:
Tavasszal még csak azt daloltam,
zokogva, hogy szeret e még.
Tavasszal még bolondja voltam,
de mégsem nyertem el szívét.
Ma már a vén szigetre hó hull,
s a fákat rázza téli szél,
a lelkem csak újra lángra gyúl,
a szívem megint remél.
Refrén
Lesz maga juszt is az enyém,
csak az enyém, csak az enyém.
Nincs egyebem csak a remény,
csak a remény, a remény.
Karikagyűrű ragyoghat a kezén,
kacaghat gúnyosan ma még felém.
Lesz maga juszt is az enyém,
csak az enyém, az enyém.
Verse:
Hiába táncol éjszakán át,
hiába van babája száz.
Tudom, hogy gyötröm minden álmát,
vidám szívét emészti vágy.
hiába járja még a tangót,
a pezsgő gyöngye könny csupán,
a bánat ezerszer jajgatóbb,
a sok pohár után.
Refrén
Lesz maga juszt is az enyém,
csak az enyém, csak az enyém.
Nincs egyebem csak a remény,
csak a remény, a remény.
Karikagyűrű ragyoghat a kezén,
kacaghat gúnyosan ma még felém.
Lesz maga juszt is az enyém,
csak az enyém, az enyém.
Verse:
Tudom, hogy egy szavamra jönne,
de szíve büszke és kevély.
Tudom, hogy egyre hull a könnye,
ha feketén leszáll az éj.
Tudom ,ha hallaná a dalt ma,
a régi dalt szeret e még?
Ölelő karomba omlana,
minek ez a büszkeség?
Refrén
Lesz maga juszt is az enyém,
csak az enyém, csak az enyém.
Nincs egyebem csak a remény,
csak a remény, a remény.
Karikagyűrű ragyoghat a kezén,
kacaghat gúnyosan ma még felém.
Lesz maga juszt is az enyém,
csak az enyém, az enyém.