Az eső mossa az arcom,
mint könnycsepp a fölre hull
Miért van az, hogy örökké beborul?
Bánatvirág nyílik, lassan az égig ér
A magvát messze széthordja a szél
Az eső mossa az arcom,
félek nincs tovább
Lehunyt szemmel várom a halált
Esély most hogy éljek,
tudom rég nincs már
A lelkem talán megnyugvást talál
Síron túli világ itt még várnak új csodák
Ha ledgördül a függöny
az életünk színpadán
Menny vagy pokol mindegy,
mi jut majd nekünk
Örökké nem élünk de néha fáj,
szenvedünk
Ez az életünk...
Ez az életünk, ennyi jár nekünk,
ez az életünk!
Síron túli világ, síron túli világ,
itt még várnak új csodák...