Elhagytak és összetörték azt, mit álmodtál
A valóság groteszkül nevet rád
Elveszettnek tűnő sorsod, komoly problémád
Végtelenbe nyúló éjszakakák, de most van még megoldás
Az ember társsal él
Örökre nem kísér a rút magány
Ne bújj a félhomályba,
Lobbanjon szíved lángja, és végre élj!
Rájössz arra, hogy nincs hatalma játszani veled,
Olyannak, aki nem téged szeret
A sok kudarcból tanulság, hogy mindig erős légy
Magányban eltöltött éjszakák, de újra kezded és felállsz
Az ember társsal él
Örökre nem kísér a rút magány
Ne bújj a félhomályba,
Lobbanjon szíved lángja, és végre élj!
Az ember társsal él
Egyedül mit sem ér, a folytatás
Hidd el, hogy van reménym
Hogyha van kiért áldozni már!