1. Esik az eső, el vagyok rejtve,
Bejöttem ide a kaptárba egy sejtbe,
Üldögélek és mézen élek,
A finom lélek,
És attól megy a test, meg szerethet
Egy nőt, vagy épp esőt vagy,
Bentről a fagyot,
Vigyázok, közbe\' ne érezzek nagyot.
2. Én már alkalmatlan vagyok
Egy akkorát belátni,
Mint az embernek a lelke,
Egy sivatagnyi szpáhi
Hosszú expedícióban talán megtalálná.
3. No lélek, dúrban-é vagy mollban
Van-e a te nótád,
És a választ meg se várva
Belecsapnának százezer gitárba,
És hallván csatlakozna
A sok földi lélek,
És az összes szájra kiguggolna egy
Rég készülő ének.
4. Az, hogy néha nagy ritkán,
Iksz évente egyszer
Azt érzem, hogy élek,
És leszarom, hogy rendszer,
Meg mi más miatt is
Kéne haldokolnom,
Persze az a dolgom,
De néha bizony mondom,
Érezek valamit.
5. No meg ott egy csomó csillag,
És adunak a holnap,
Mint a remény csillog
A csüggedőknek máma,
Az élet erős málna
Tövön fakad ám! Ma
A kertben illatokkal
Játszottak a szagok,
Persze a szagok győztek,
De jók voltak az illatok (is).