Az emberek álarc mögött élnek
Hiszik, ők a világ, mégis félnek
Bezárt világukban nincs előttük cél, eltemették rég a tüzes ősi vért
Nehéz, és sötétből lesnek rád
Még élsz, de a legvégén ott várunk majd rád!
Várunk rád!
Emlékek tűnnek át a szürke múlt ködén
Hívnak, s széttépik a hazugság leplét
Kitörsz a falak mögül, hited egyre űz
Nem hunyt ki benned, még mindig lobog a tűz
Nehéz és sokan lesnek rád
Még élsz, de a legvégén ott várunk majd rád!
Várunk rád!
Villámfényes éjszakán álmodtál
A lelkünk tovaszáll
Szállj fel hát!
Ha a holdfény hófehér, szíved harcra kér
Legyen kék az ég hív egy elveszett nemzedék
A holdfény hófehér, ez egy álom-színű fény
Tenger-kék az ég, hív egy elveszett nemzedék!
Elátkoztak minket, szenvedtünk sokat
Tépjük le kezünkről a rozsdás láncokat!
Vérrel festett törvény soha nem változhat!
Nem adjuk fel, megőrizzük álmainkat
Nehéz, és sötétből lesnek rád!
Még élsz, de a legvégén ott várunk majd rád!
Várunk rád!
Villámfényes éjszakán álmodtál
A lelkünk tovaszáll
Szállj fel hát!
Ha a holdfény hófehér, szíved harcra kér
Legyen kék az ég, hív egy elveszett nemzedék!
A holfény hófehér, ez egy álom-színű fény
Tenger-kék az ég, hív egy elveszett nemzedék!