Fényévekre az Édentől
A Senki földjén állt
Egy kisfiú
Akit nagyon szerettek
Az éjszakákra várt
Egyedül az éj, egyedül a fény
Amit vár
Egyedül az éj, egyedül a Hold
Amit lát
Hallgatta és szívébe zárta
A madarak énekét
Még járni sem tudott
De megértette, hogy miről beszél a szél
Ült a világ peremén
Nézte ahogy örvénylik a Föld
A világ peremén
Rátalált egy angyal és így köszönt:
"Látom egy más világból érkeztél
És máshova tartasz
Így jó kövess engem
És odavezetlek majd,
Hol egyedül a Fény..."
Éjjel furcsa álmot látott
Csak ennek élt
Hosszú vándorútja végén
Egy égi kastélybe ért...