Szállodák, pálmafák
Tengerparti fények, árnyak
Rengeteg ismerős
Táncol lent a parti bárban
Lampion megremeg
Szellő fújja, én nem félek
Fénysugár átszalad
Szobánkon és a sötétség
Esti kép, éles még
Villamosról buszra szállok
Járdaszél, felsikít
Elvesztettük a megállót
Barna mű bőrülés
Rajta firka, nem veszélyes
Jól látom, az van ott
Golyóstollal "...."
Gondolat, átszalad
Reménytelen, utolérnek
Ellenőr, hátul áll
Karján szalag, én leszállok
Elfutok minden ok nélkül
És egy autó fékez
Felmegyek, csöngetek
Ajtót nyitnak és belépek
Nem várt senki, mégis jöttem
Kopogtam, zörögtem
Csendekbe betörtem
Rémregény ez az éj
Mi lenne a legokosabb
Azt hiszem, elmegyek
Nincs értelme itt maradnom
Angolos távozás
Maximum egy taxit hívok
Hogyha nincs, az se baj
Gyalog is hazatalálok
Ilyen estét nem kívánok
Senkinek sohasem, magamnak pláne nem
Végtelen szenvedés
Egyre csak a végét várom
Körmömet hangosan, jó mélyen
A falba vájom
Svábbogár rám mered
Mezítláb is eltalálom
Végzetes mozdulat
Szétkenve a harisnyámon
Ilyen estét nem kívánok
Senkinek sohasem, magamnak pláne nem