Végre nem kell nézni az időt, mert
magától megy tovább
le is kapcsolja a szíjat, hiszen megint itt
a nyár
hajában masni és tucat virág
Ki is fésüli, meg is mossa, közben nézi
a TV-n a Rambót
bepakolja a szendvicseket a szatyorba, na
meg a magnót
hozzá az elemet és az almát, ott rág
benne a kukackirály
Zsúfolt a hely, mégis eltűnik, nézi, hogy
más ott mit csinál
egyedül leskelődik, egyedül játssza a
bújócskát
mert már rég nem keresik őt, tudják,
hogy hová vezethet az útja
csak egy ajtóhoz, amire már nem írtak
nevet
Örül is neki egy darabig, de hát
múlékony a báj
gyorsan visszazökken a múltba, csak
annyit mond, zabálj
fröccsen a leves, az asztalra, mint a vér
Nem is válaszol ezután, igaz, hogy nem
is kérdez
én nem látok az agyába. Hogy neki pont
mért ez
az ember jutott, akit mindenki és mindenért elér