Nem akarom látni már szomorú két szemed,
akárhogy is fáj, ne lássam, könnyedet.
Az arcomon csendesen megpihen,
csak az eső mossa el.
Szárítja könnyeit a szél, ami mindig elkísér,
átkarol és egy kis mosolyt ígér.
Tárd ki bátran szívedet,
engedd, hogy boldogabb legyen,
csak ennyi kell, hogy szebb legyen.
Tiéd az a pillanat, ha mosolyog a két szemed,
vidámabb a dal, ha velünk énekelsz.
Hív a dal, a ritmus mindig rád talál,
soha nem várunk csodát.
Szárítja könnyeit a szél, ami mindig elkísér,
átkarol és egy kis mosolyt ígér.
Tárd ki bátran szívedet,
engedd, hogy boldogabb legyen,
csak ennyi kell, hogy szebb legyen.