Ha az agyam egy nő testében lenne,
Az a nő a kerületben a legjobb fej lehetne.
Átölelném őt, és ő átölelne engem,
Nárciszt adnánk egymásnak mi ketten.
Én szeretem őt, és ő is szeret engem.
Én csak színleg, de ő szerelemmel.
Olyan jó minden reggel, mikor a tükörbe nézek,
Ott is én vagyok.
Istenem, hogy kever, még mindig ő a legjobb,
Egyedül van, de énrám számíthatok.
A kocsma melegéből a hideg télbe lépve,
Szemembe nézek a saját szemébe.
Fizetett egy felest, de én is fizettem,
Jobb, mint hogyha nárciszt adnánk egymásnak mi ketten.
Megcsókolom a tükröt, ami előtt meztelenül állok,
És becserkészem magam, mert jobbat nem találok.
Istenem, hogy kever, még mindig ő a legjobb,
Egyedül van, de énrám számíthatok.
Istenem, hogy kever...