Terméketlen perceimet elmosta a felejtés,
Tiszta szívvel, jó reménnyel érkezett a teremtés.
Bontogatja szárnyait, látszik rajta, valamit nagyon akar.
Szíve alatt három gyermek, álma az, hogy megszüli,
Úgy tervezi, mind a hármat a Jóistennek neveli.
Istenem, de boldogan, minden, ami benne van.
Boldog pár a Duna-korzón Finom nő és gazdag úr,
Boldogtalan sejtjeikben irtózatos csata dúl,
Egy mosolyban a két száj, nem is sejtik, hogy vége már.
Hé te állat, viszed onnan azt a mocskos kezedet,
Hagyjátok, hogy megszülessen, akkor majd mindent lehet.
Két kezével szorítja, aki kéri, annak odaadja,
Boroskancsók, söröskriglik a szemeikben törött fény.
Gyászlepellel takaródzik a nyiladozó szép remény.
Üres percek napestig, nem teszik, nem tehetik soha már,
Boldogtalan pár a korzón fáradt nő és őszes úr.
Immár boldog sejtjeikben Győzelemnek lángja gyúl.
Hé te állat...