Egy elmosódott kép, ahogy az éjben
a pohár fenekére nézek.
A lány, ki talán tegnap egy órára enyém lett,
valakivel lelépett (úgy rémlik...)
a tükör ostobán visszanéz,
az agyam lüktet, mert benne még
sok-sok elmosódott kép...
Egy hang, ahogy egy pohár a padlón törik széjjel,
egy maró érzés: hideg az éjjel,
a langyos ital a torkomban éget, egy mondat:
Szeretlek Téged?
Látok gyönyört és szenvedést,
s hogy az agyam lüktet, a gyomrom ég
csak egy elmosódott kép...
váppábádubápp...
Én nem látok gyönyört és szenvedélyt,
s hogy az agyam lüktet, a gyomrom ég,
csak egy elmosódott kép...