Mondd merre indult a vágy...?
Reggel még az ajtómnál állt.
Este volt mikor átkarolt - hittem neki pedig csalfa volt.
Újra eltűnt egy éjjelen,
hiába öleltem szüntelen.
A sarkon befordult egy mozdulat,
már megint egy furcsa gondolat.
Kezdtem hinni, hogy engem akar,
kacsintott rám - eltűnt hamar.
Ölelt vállak fölött,
küldött virágot,
üzente öleljek magamnak, egy - más világot…,
Minden reggel látom őt,
nehéz álmokban szökdelőn,
forró párnák közt nyújtózva,
vágyait helyezi új pózba!