Jól megetettem a szúnyogokat,
és betakarom a hátam,
kibontott aggyal az égnek háttal,
nézem a te hátad...
Te már alszol?
Hát az meg hogy lehet?
Csak most hunytad le a szemedet,
Én meg csak várom,
én meg csak várom,
hogy felébresszen egy álom,
vagy valami más...
A horkolásod megtöri a csendet,
de engem már ez sem érdekel,
egy fáradt szúnyog mellém bújik,
neki már a vér se kell,
végéhez értünk ennek az éjnek,
a szúnyogok is lábra keltek,
csípnek még egy utolsó kortyot,
és szépen lassan elhúzzák a csíkot...
Te még alszol?
Hát az meg hogy lehet?
Nyithatnád már a szemedet,
Én meg csak várom,
én meg csak várom,
hogy felébresszen egy álom,
vagy valami más...