Az élet egyszer leugrik rólad,
s nem hallod meg ha földet ér,
Kézen fog majd egy kicsinyke angyal,
hogy messzire vigyen új életért,
Akkor majd tudd, hogy ott álltam jobbra,
s balra volt az éjsötét,
küzdöttünk érted, de az ördög feladta,
s végül maradtam én,
Angyal vagy ördög,
ördög vagy angyal,
ne mondd, hogy nem érdekel,
válladra ül majd, és addig kopogtat,
végre megérted: indulni kell!
Így történt, hogy eljött az angyal,
kézen fogott s messzire vitt,
hiányoztál s megszöktem érted,
hogy ne legyél egyedüli,
Ki itt állsz most jobbra,
bár nem látlak éppen,
de érzem, ahogy átölelsz,
Addig is játszom kicsit,
míg végül intesz - indulni kell!