Prológ
Tévedések vígjátéka
és azt is csak játszom, mert színész vagyok
ahogy papírra vetnek
úgy sírnak vagy nevetnek a pillanatok
Most itt nem én beszélek
nem létezem csak élek
de magatokba láttok, a szemembe néztek.
s míg azt hiszed, hogy játszanak veled
a helyemre állsz
míg festett arcú lények néznek téged
míg azt hiszed, csak játszanak veled
hozzám találsz
helyemre téged állít már a képzelet
egy meg nem történt valóság lesz az életed
várnak rád az árnyak
sejtelmes figurák körbe állnak
s élni kezd egy álom
s én veled együtt várom
azt hogy foghatóvá váljon a képzelet
Én nem vagyok csak látszom
És azt is csak játszom
Mert színész vagyok
És tisztelettel kérlek,
hogy szelíden ítéld meg a színdarabot
a prológ dolga ennyi más kívánságom nincsen
míg megtelik a semmi
míg megérint a minden
hát kezdődjék a játék
szép és nemes a szándék
Jó utazást