Volt egy fiú, szőke fiú,
kinek szíve boldog volt,
szerelmese karjaiban
a jövőről álmodott.
Jött egyszer egy lovassereg,
kirabolta a falut,
elvitték a leányokat,
s megölték a fiúkat.
Este van már, késő este,
minden rablány alszik már,
csak egy rablány van még ébren,
kinek szíve nagyon fáj.
Bárcsak volna tintám, s tollam
bárcsak volna papírom!
Leírnám a bánatomat,
mit le írni fájdalom.
Van már nékem tintám, s tollam,
van már nékem papírom!
Most leírom bánatomat,
mit leírni fájdalom.
Reggel van már, kora reggel,
minden rablány ébren már,
csak egy rablány alszik mélyen,
kinek szíve nagyon fáj.
Új sír van a temetőben,
rajta virág, s koszorú,
mellette egy szőke fiú,
kinek szíve szomorú.
Ne sírj érte szőke fiú,
ő már nem lehet a tiéd,
mert a sírból visszajönni
soha többé nem lehet.
Néha könnyes lesz a szemem,
eszembejut,kit szerettem,
hogy is tudtalak szeretni,
barna kis lány Tégedet.