Hűtlen angyal
Lerch István
S mint riadt kislány, úgy simult hozzám.
Az első éj még mindörökre szólt,
De hűtlen angyal volt.
Arra kért, hogy mindig fogjam a hűs kezét,
Ő elvarázsolt azzal, ahogy hozzám ért.
S ha álmok útján felszökött a hamis por,
Messze kóborolt.
Hűtlen angyal volt.
Hideg éjeken hallom is őt,
Mintha sírna az ajtóm előtt.
S mire nyílik a zár, ott már senki sem áll
Csak a szél fújja rám az esőt.
Hűtlen angyal.
Ha elveszíti a fáradt glóriát,
Én minden léptét őrzöm majd tovább,
És megbocsátom a hitet, amit elrabolt,
Hogy hűtlen angyal volt.
Hideg éjeken hallom is őt,
Mintha sírna az ajtóm előtt.
S mire nyílik a zár, ott már senki sem áll
Csak a szél fújja rám az esőt.
Hűtlen angyal.
Hideg éjeken hallom is őt,
Mintha sírna az ajtóm előtt.
S mire nyílik a zár, ott már senki sem áll
Csak a szél fújja rám az esőt.
Néha hív mikor túl nagy az éj,
Mikor fél, mikor nincs menedék.
Ahogy halkul a hangja és nyújtja kezét,
Soha nem tudom látom-e még.
Hűtlen angyal.
album címe: keressük!
megjelenés: 1991
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Lerch István
szövegíró: Sztevanovity Dusán
stílus: Pop / Rock
címkék: Emlék, Nosztalgia, Múltidéző, Szerelmes, Lágy, érzelmes
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 6713