Olyan fájdalom nincs, mint az a pillanat
Becsukódik az ajtó mögötted s a külvilág itt marad
A testednek, mintha kitépték volna egy darabját
Magad mögött hagyod s előtted egy Új Világ
Kisírt szemek, könnyes reménység
Éveknek tűnik minden szívünk legmélyén
Ez oly fájó, s oly kínzó
Már visszacsalnám az időt
Valahol van de már nem nekem, Ő
Most, hogy nem vagy, elmentél
Nyárból lett hó és tél
Megfagyott a gyertyafény
Arcomon a könny is jég
Lennék álmod párnádon
Melléd bújnék úgy fázom
Lennék neked tűz és jég
Jégtáblák közt elégnék
Üres körülöttem minden, szürke a Világ
Megszűnt az értelme lenni, de az élet megy tovább
Esténként az eget kémlelem
Bús minden csillag, pokol, hogy nem vagy
Már a konok remény is magamra hagy
Most, hogy nem vagy...