Egy hófehér lepedőn nem vehető észre
Amilyen gondosan kimosták agyad
Csak nézel, de nem látsz kővé meredt szemmel
Nincs már benned önálló gondolat
Kilátástalannak tűnik most már a világ
Turkálnak az énedben s nincs más változat
Tudod már régen az élet ingovány
Eltakar, belep, és úgyis ott maradsz
Saját erőd elhagyott, másban nem hiszel
Imádkozhatnál, de nincsen Istened
Csak lógsz, csak lógsz fenn a kötélen
A hóhér, a hóhér a képedbe nevet
Kilátástalannak tűnik most már a világ
Turkálnak az énedben s nincs más változat
Tudod már régen az élet ingovány
Eltakar, belep, és úgyis ott maradsz
Eltűntél a föld színéről nem vagy már sehol
Új életed elkezded majd máshol, valahol
És éledsz és fölkelsz szikrázó szemekkel
És érzed, hogy újból számítanak rád
Beláthatóvá válik most újból a világ
Erős vagy, elindulsz és bízod önmagad
Mielőtt azonban a mocsárból kimásznál
Leköpnek, megtörnek, s minden úgy marad