Egy hajó úszik a folyón lefelé.
A parton búcsúzik egy fiú és egy lány.
Szemükben bánat sápadt fénye,
Mint egy apró szentjánosbogár,
Úgy foszforeszkál.
A lány szőke, szép mint egy manöken.
A haja illatos a zselétől, mit ráken.
A fiú nem magas, úgy 170 lehet,
De szemében látszik, az intelligencia-
hányadosa remek.
A kikötő hallgat, a hajó még távol.
Búcsúznak egyszer, búcsúznak százszor.
Nehéz a csend, mint a hátizsák,
Ami a fiú vállát nyomja,
Reggel óta már.
Refrén:
Szegény fiú, szegény lány,
Eláztatja őket a köveken átcsapó hullám!
Hajóra száll, nem bírja tovább,
Keresi a fiú minden nyomát.
De a hajó fordul, most már délnek tart,
A lány emlékszik, a fiú mit mondott:
„ - Irány az Északi-sark!”
Refrén:
Szegény fiú, szegény lány,
A távolság már szájukba rágta magát.
Eláztatja őket a tegnapi bú,
Az óceán és a köveken átcsapó hullám.