Mi vagyunk Azahriah – megnéztük a filmet, ilyennek láttuk
tovább
Tettenérés
Vörös István
Mosoly csillan az arcodon,
villan a vaku, máris kész a kép.
Fényképalbum az esküvőnkről,
mely abban a percben, ó de sokat ígért.
Fülön csíptük a pillanatot, de jól tudjuk ma már,
a boldogságra soha nincsen aranyszabály.
Egy zenekar pózol a kamera előtt,
örök barátság, most még annak látszik.
Aztán lapozunk kettőt, s a dobos helyén
egy rövidebb hajú, vékony figura játszik.
Átéltük azt a pillanatot, szép is volt talán,
csak néhány lemez emlékeztet szobám falán.
Haverok lenn a Balaton-parton,
csajok meg minden, nagyon pezseg az élet.
Durran a pezsgő, folyik a bor,
mindenki boldog, együtt kéz a kézben.
Visszasírjuk a pillanatot, de hol van az ma már,
furcsa módon a memóriám egy nevet sem talál.
Gyűjtögetjük, rendezgetjük az emlékeket,
egy hatalmas zsákba összehordjuk, amit lehet.
Próbálgatjuk felidézni a pillanatot,
újraélni, ami volt.
Az a csodacsatár ott én vagyok,
9-es mezben a PSE pálya szélén.
Feri bá' is csak mosolyog, még
nagy focista leszel kölyök, a végén.
Nagy volt bennem a lelkesedés, vártam a folytatást,
de fejtetőre fordult velem a világ.
Tetten érjük önmagunkat már az elején,
olyan ez, mint egy folytatásos képregény.
Apám s anyám még fiatalok,
egy felvonuláson átölelik egymást.
(Azt gondolták, tetten érik a pillanatot.)
Csak szállnak az égen a luftballonok,
pirosak, zöldek, az egész városon át.
(Úgy hitték, hogy tetten érik a pillanatot.)
Egyszer talán tetten érjük a pillanatot.
villan a vaku, máris kész a kép.
Fényképalbum az esküvőnkről,
mely abban a percben, ó de sokat ígért.
Fülön csíptük a pillanatot, de jól tudjuk ma már,
a boldogságra soha nincsen aranyszabály.
Egy zenekar pózol a kamera előtt,
örök barátság, most még annak látszik.
Aztán lapozunk kettőt, s a dobos helyén
egy rövidebb hajú, vékony figura játszik.
Átéltük azt a pillanatot, szép is volt talán,
csak néhány lemez emlékeztet szobám falán.
Haverok lenn a Balaton-parton,
csajok meg minden, nagyon pezseg az élet.
Durran a pezsgő, folyik a bor,
mindenki boldog, együtt kéz a kézben.
Visszasírjuk a pillanatot, de hol van az ma már,
furcsa módon a memóriám egy nevet sem talál.
Gyűjtögetjük, rendezgetjük az emlékeket,
egy hatalmas zsákba összehordjuk, amit lehet.
Próbálgatjuk felidézni a pillanatot,
újraélni, ami volt.
Az a csodacsatár ott én vagyok,
9-es mezben a PSE pálya szélén.
Feri bá' is csak mosolyog, még
nagy focista leszel kölyök, a végén.
Nagy volt bennem a lelkesedés, vártam a folytatást,
de fejtetőre fordult velem a világ.
Tetten érjük önmagunkat már az elején,
olyan ez, mint egy folytatásos képregény.
Apám s anyám még fiatalok,
egy felvonuláson átölelik egymást.
(Azt gondolták, tetten érik a pillanatot.)
Csak szállnak az égen a luftballonok,
pirosak, zöldek, az egész városon át.
(Úgy hitték, hogy tetten érik a pillanatot.)
Egyszer talán tetten érjük a pillanatot.
előadó:
Vörös István
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Vörös István
szövegíró: Vörös István
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 6134
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Vörös István
szövegíró: Vörös István
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 6134
kapcsolódó videók
keressük!
