Levelem jött a falumból, ahol én már nem jártam sok éve.
Egy szomorú fűzfalevél volt egy fehér borítékba téve.
Nem volt abba semmi írva, mégis elfakadtam sírva tőle.
Mert minálunk szomorúfűz sehol nincsen csak a temetőben.
Nem megyek el a falumba nem enged a szégyenkezés engem.
Hányszor mondta édesanyám gyere haza édes fiam, lelkem.
/:Megkérem a vadgalambot, amelyik ott a sírhantra rászáll.
Mondjon el egy imádságot helyettem is a szomorúfűzfánál.:/