Virágzott az aranyerdő, legszebb volt a százesztendős fája.
Zúgó vihar kidöntötte, ebből van a hegedűm csinálva.
Ha megszólal a négy húrja, repit minket szép meseországba.
Hol a fehér bárányfelhő, hol a sárga aranyerdő, a jöttünket várja.
Itt élt az a szép cigánylány, kinek csupa virág volt a sátra.
Itt fürdött az aranyerdő csörgedező ezüst patakjába.
/:Kedvesét a szép cigánylány énekszóval, édes csókkal várta.
Így mondja a bárányfelhő, aki a szép aranyerdőt száz év óta látja.:/