Piros pettyes ruhácskádban láttalak meg téged,
Esti szellő el-elkapta fehér köténykédet.
Szívemet meg hirtelenül valami átjárta,
S egyszeribe te lettél a világ legszebb lánya.
Illatozó erdők mélyén andalogva mentünk,
Mind a ketten, te is, én is, vadvirágot szedtünk.
/:Egy virágnál, a legszebbnél összeért az ajkunk,
Csókolózó gerlepárok úgy kacagtak rajtunk.:/
Piros pettyes ruhácskádban nem szedsz több virágot,
Temiattad gyűlöltem meg az egész világot,
Temiattad lettem züllött, temiattad árva,
Kacaghatsz egy nagyot rajtam, falu legszebb lánya.