Fehérhajú öregapám jaj, de régen nem mesélsz már nékem.
Nem vezetsz már kézen fogva, hazafelé a virágos réten.
Nem köszönsz el minden este csókot adva két szememre, mint gyermekkoromba.
Felnőttem, de úgy hiányzol, mint a földnek nyári zápor,
had álmodjam azt, hogy itt vagy újra.
Fehérhajú öregapám gondolsz-e rám odafönn az égben?
Amikor az esti csöndben pihenő kis faludra lenézel.
/:S a kelő nap sugarával látod, hogy az öreg háznál ma is megy a munka.
Unokád is rendre szépen, teszi dolgát mint te régen a te kedves nótádat dúdolja.:/