Messze falu, kicsi templom, kéklő mennybolt, arany selymű róna.
A lelkemben mindig látlak, a szívembe, mint ha harang szólna.
Áldott hajlék, kerekasztal, szőttes abrosz, rózsacsokor rajta.
Valaki a néma csöndben, deres fejét imakönyvre hajtja.
Lassan lépek, zajt ne verjek, zümmögő légy se rebbenjen tőlem.
Édesanyám, halott anyám, letérdelek imádkozni jöttem.
/:Dolgos kezed nyújtsd ki felém, simogass meg úgy mint réges-régen.
S én elhiszem, hogy csak játék, múló tréfa minden szenvedésem.:/