Azt hittem, hogy minden könnyem elsírtam már érted.
Elsírt könnyek mint a holtak, vissza sose térnek.
Ezüst szavú kacagásod ködbe veszett régen.
Mint mikor a vándor darvak eltűnnek a szürke őszi égen.
Amikor egy asszony elhagy, elhagyott az élet.
Lelked tüze, ifjúságod minden semmivé lesz.
/:Úgy maradsz mint a szedett fa, amikor az őszi szelek jönnek.
És a nagy-nagy árvaságban nem kísér el senki csak a könnyed.:/