Tiszta fehér oltár felettünk az ég, a nap lemenőben vissza-visszanéz.
Elszállt ifjúságunk mint egy kismadár, szívünkben az emlék boldog ünnep már.
Őszi lombhullásban csendben lépkedünk, gyermekeink nőnek s mi megöregedünk.
/: Boldog mindig lelkünk, ha őket várjuk, jövőnk reménységét szívünkbe zárjuk.:/
Köszönöm te néked, hogy enyém lettél, árnyékból mindig a fénybe vezettél.
Örvények sodrában fogtad a kezem, megköszönöm néked boldog életem.
Köszönöm az erős, dolgos két karod azt, hogy tiszta fénnyel lelked ott ragyog.
/: Köszönöm, hogy mindig veled élhetek, áldja meg az Isten minden léptedet.:/