Valahol egy nyírségmenti faluvégen.
Áll egy kisház ott születtem, ott is éltem.
Csak én láttam a legszebbnek azt a lankás, kedves tájat.
Ott találtam szeretetre, ott zártam be a szívembe mindörökre a hazámat.
Messze tűntél ifjú korom szép világa.
Messze sodort engem a sors más országba.
/:Ott is volt dal, nyílott rózsa, volt az égen ezer csillag.
Mégse bírtam idegenben, mert a nóták és a szívem mindörökre haza hívtak.:/
Tudom egyszer véget ér majd minden álmom.
De jó lenne szülőházam újra látnom.
/:De jó lenne ezt a kis dalt még egy este eldúdolni.
Aztán szépen csendes szóval, arcomon anyai csókkal, mindenkitől elbúcsúzni.:/