Azt hittem,hogy könnyű lesz majd elfeledni téged,
De úgy látszik mást mond a szív és mást mond az élet.
Foszladozik az emléked mégis hogyha látlak,
Szótlanul, mint az árnyék fordulok utánad.
Azt mondják, hogy te sem vagy már, oly vidám mint régen,
Jobban fájnak az emlékek magányos estéken.
/:Mi lenne, ha visszatérnénk egymáshoz szép csendben?
Együtt mennénk míg az idő, végleg tova rebben.:/