Amikor a levél lehull, s a zokogó ősz ráborul a tájra.
Szél tépi a bokrok tövét, őszi harmat búcsú könnyét
Rásírja a lombtalan fák ágára.
Elhervad a kerti rózsa, elnémul a vidám nóta
Nem zeng madár, nincs virága a rétnek.
De ha újra rózsák nyílnak, akkor is csak könnyek sírnak te érted.
Amikor a levél lehull, s a zokogó ősz ráborul a tájra.
Zúgó erdő tépett tája, rózsabokor hervadt ága,
Mintha örök gyászt öltene magára.
/:Árva, sárga hulló levél, mind az elmúlásról mesél.
Bús fekete felhők úsznak az égen.
A szívünkben minden csendes, s elbúsulunk egy szerelmes emléket.:/