Az alföldi rónaságon, vihar után felszállnak a fellegek,
Barnakislány az út mentén hajladozva vadvirágot szedeget.
Állj meg kislány, barnakislány, árvalányhaj nincs még a te csokrodba.
Olyan szép vagy, mint egy álom, jaj,de régen vágyom már a csókodra.
Fenn a kéklő messzeségben vihar után a délibáb integet
Nem látom már azt a kislányt, mert a fénylő messzeségben elveszett.
/:Lehet, hogy csak álomkép volt ,vagy talán a vadvirágok lengenek?
Délibábos Hortobágyon mind örökre ott hagytam a szívemet.:/