Árnyékos kis utcátokban nyílnak az akácok,
Estefelé alkonyatkor most egyedül járok.
Hallgatom, hogy mit beszélnek, mit susognak rólam,
Pedig egykor nem is régen, boldogságunk idejében,
Csak arról a bólintgató akácról daloltam.
Valamikor ez az utca volt a boldogságom,
Valamikor itt szövődött annyi édes álom.
/:Ez az utca lett a poklom, minden bűnöm, vétkem,
Csak átkozva nézek rátok, illatozó vén akácok,
Ha az utam erre vezet álomtalan éjjen.:/