Ez a perc, mi nem volt eddig sosem
rajtad áll, hogy nyersz, vagy vesztesz velem.
Ez a perc, hogy mindenki rajtunk mosolyog
ellenség, barát, s a rokonok csak bámulnak ránk...
Ez az út, hogy minden együtt legyen
a te új, s az én rég magányos nevem.
Ezután már a szállodaportán kiderül
hogy enyém vagy, nem vagy már egyedül,
s tán másként néznek ránk.
Ezután, ha minden csak félig sikerül
te is hibás vagy, nemcsak én egyedül,
már nem szólhatsz rám.
Maradunk, hol eddig voltunk, s leszünk
csak a világ az táncolt egy kört nekünk.
Ezután már ha bárhol is kábán ébredek,
már tudom, miért vagy s én miért leszek
mindig jó hozzád.
Nagy az út, és abba még minden belefér,
hát szaladjunk együtt a holnapért,
vigyázok majd rád.
És ezt most kell eldöntenem:
te kellesz, vagy a végtelen,
vagy együtt mind a kettőt elnyerem?
Nekem most kell eldöntenem:
te kellesz, vagy a végtelen,
vagy együtt mind a kettőt elnyerem?
Ne ígérj, és én sem súgok neked
szavakat, ami szép, de mégsem hiszed...
Amikor a szemedbe nézek kiderül,
hogy ki az ki marad, ki menekül,
s ki tartozik hozzánk.
Mert ha a lét egy kalitkába beszorul
te fizetsz és én is, de cudarul,
hát hallgass most rám.
Nekem most kell eldöntenem:
te kellesz, vagy a végtelen,
vagy együtt mind a kettőt elnyerem?
Nekem most kell eldöntenem:
te kellesz, vagy a végtelen,
vagy együtt mind a kettőt elnyerem?
Nekem most kell eldöntenem:
te kellesz, vagy a végtelen,
vagy együtt mind a kettőt elnyerem?
Nekem most kell eldöntenem:
te kellesz, vagy a végtelen,
vagy együtt mind a kettőt elnyerem?
Nekem most kell eldöntenem:
te kellesz, vagy a végtelen,
vagy együtt mind a kettőt elnyerem?