Hé barátom
Quimby
Dobjuk fel magunkat legalább!
Csak ránk ne essen a hangulatunk,
Mert attól mindketten elkábulunk.
Én is megszívtam, te is párszor,
Ahogy az időt múlattuk akárhányszor.
Egy sodrott mosollyal az álomból kikel
A kedv, ha épp rá senki nem figyel.
Úgyhogy hagyjuk, ahogy hagytuk,
Régebben is elmulattuk
Azt az időt.
Valahogy mindig elvoltunk,
Magunktól elvonva húztunk
Lólábunkra nyúlcipőt.
Nem egy ízben voltunk vértelen,
Mint hullámsávok pokoli vízen,
De ha mámorantennánk vérvételre állt,
Még Kháron szívében is Ámor maszturbált.
Úgyhogy hagyjuk, ahogy hagytuk,
Régebben is elmulattuk
Azt az időt.
Valahogy mindig elvoltunk,
Magunktól elvonva húztunk
Lólábunkra nyúlcipőt.
Úgyhogy hagyjuk, ahogy hagytuk,
Régebben is elmulattuk
Azt az időt.
Valahogy mindig elvoltunk,
Magunktól elvonva húztunk
Lólábunkra nyúlcipőt.
Mint almában kukac, a fejemben jár
Egy eltévedt gondolat, észt guberál.
Az érzést hívja, de az nem figyel,
És tudom, barátom, hogy téged sem érdekel.
album címe: Majom-tangó
megjelenés: 1996
hossz: keressük!
kiadó: PoliGram/3T
zeneszerző: Kiss Tibor
szövegíró: Kiss Tibor
stílus: Alternatív rock
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 11610