Az ágyamon fekszem és szűk a szobám,
Álmodok arról, hogy jobb lesz nekem egyszer még talán!
Szegény ember mit telhet mást?
Csak nyalja a mézet és kerüli az iskolát.
Keserű a szívem, de édes a szám,
Tudom, hogy egy gyöngéd szívű, elvált asszony lesz az én babám.
Szegény ember mit tehet mást?
Csak a nyalja a mézet és kerüli az iskolát.
[-Gyerünk fiúk!]
[szóló]
Ha minden éjjel jól szeretem, vacsorával vár,
Hálás lesz az édes, mert a férje rég betörte már.
Szegény ember mit tehet mást?
Csak nyalja a mézet és kerüli az iskolát.
Úgyhogy az járjon csak tanulóval, ki kínlódni jár,
Féltékenység, üres gyomor, szenvedés lesz majd az ár!
Szegény ember mit tehet mást?
Csak nyalja a mézet és kerüli az iskolát.