Elringat selymes bölcsőd, simít, mint őszi szél
Nem bánthat semmi, míg csak engem óv e kéz
Ajkad, mint érett szőlő édes és egyre csak hív, csak hív
Imádok minden percet, mindegy, hogy nap, vagy éj
Bárhol, bármit kérhetsz, csak mindig tőlem kérj
Hallgathatjuk a csendet a parkban, gyere, bújj ide, simulj hozzám, hozzám

Tarts így, ahogy most, ne engedj félnem, oh kérlek
Eltörlöm mindazt, mit rosszul tettem, még soha nem szerettem így, oh talán
De néha a jó is csak fáj
Tarts így, ahogy most, ne engedj félnem, oh kérlek
Eltörlöm mindazt, mit rosszul tettem, még soha nem szerettem így, oh talán
De néha a jó is csak fáj

Féltelek és úgy őrizlek, mint fénylő drágakőt
Éltet a csillogásod, mindig ad erőt
Ne akarj soha mást, velem ébredj, bújj hozzám, olyan jó veled
Gyógyít az érintésed, elnémít minden kínt
Friss mézként csordul hangod, véd és elcsitít
Neked nyílnak a kertben a rózsák, ahol jársz, napsugár kísér

Tarts így, ahogy most, ne engedj félnem, oh kérlek
Eltörlöm mindazt, mit rosszul tettem, még soha nem szerettem így, oh talán
De néha a jó is csak fáj
Tarts így, ahogy most, ne engedj félnem, oh kérlek
Eltörlöm mindazt, mit rosszul tettem, még soha nem szerettem így, oh talán
De néha a jó is csak fáj

Tarts így, ahogy most, ne engedj félnem, oh kérlek
Mert mindig, szívemben minden percet újra és újra élek
Hidd el nekem, hogy néha a jó is csak fáj
Tarts így, ahogy most, ne engedj félnem, oh kérlek
Mert mindig, szívemben minden percet újra és újra élek
Hidd el nekem, hogy néha a jó is csak fáj