Magamban ültem az asztal mellett, előttem pohár,
Nem számoltam, hányadik, de sokadik lehetett már.
Gondot űzni túl sok volt, de elaltatni kevés,
Hallgattam, az ablakn túl muzsikált a szél.
Egyszer fenn, majd egyszer lent, fordul a kerék,
Lesz, ami lesz és bárhogy is lesz, épp úgy akarom én.
Hajnalban a folyóparton találtam magam,
Pirkadatkor ébrsztett a hullámok zaja
Lehunyt szemmel néztem a napba, vörös volt az ég.
Álmomban a homokba hullott zsebeimből a pénz.
Ha jobb lett volna jobbra menni, balra léptem én,
A kifelé nyíló ajtókat meg nyomtam befelé.
Kísértettem a szerencsét, ő néha mellém állt,
Máskor meg csak a hátát láttam távolodóban már