Teletöltve már a korsó,
Száll a szó a füstön át,
Kivirul a gyertyafényben,
Színesebb így a világ.
Valahol ott belül, mélyen,
Furcsa érzés, ismerős,
Valahol egy faliórán
Lustán kúszik az idő.
Fogy a sör és megy az élet,
Megy az ember százfelé,
Itt is térül, ott is fordul,
Körbejár, mint a kerék.
Fogy a sör és fogy az élet,
Megy az ember lefelé,
Itt is volna, ott is lenne,
De az idő már nem elég.
Valahol egy messzi téren
Szakadt verda csikorog,
Valahol egy állomásról
Vonatunk már kifutott.
Marad-e valami mégis
Az utolsó nap után,
Marad-e, vagy minden porrá
Hullik szét és hamuvá.
És az Úr lenéz a földre,
Hogy a műve hogy alakul,
Hiába kente kékre, zöldre,
Szürke a máz , kifakult rég.
Teletöltve még a korsó,
Áll a füst a falakon,
Gyertyaszálak tövig égve.
Csak a szívünk zakatol.